+421 / 36 741 1008

Köszöntő

Iskolánk alapítója és egyben első igazgatója, Barczán Endre 1913 őszén nyitotta meg gimnáziumunk kapuit azzal a céllal, hogy a magasabb szintű műveltség mindenki számára elérhető legyen. Több mint száz éve, tanévkezdő beszédében a következő sorok adtak a tanuláshoz éltető erőt a lelkes diákseregnek:

„Tudást akarunk adni; tudást, melyet drága vagyonul fogtok vinni az életbe, hogy magatoknak biztos megélhetést, jólétet szerezhessetek. Tehát adunk, mely kiemeljen a teremtett lények gyarló seregéből s mely biztosítson benneteket a tapogatózás ellen.

Ha Barczán igazgató úr most is ezeket a sorokat olvasná fel Nektek, kedves diákjaink, azok most is ugyanolyan aktuálisak lennének, mint két emberöltővel ezelőtt. Azért vagytok itt, hogy egy magasabb tudást szerezzetek meg, aminek segítségével tudatosan gondolkodó felnőtteket engedhetünk el, ha annak eljön az ideje. Elsőseink is hamar elsajátítják, miért is kap nagy hangsúlyt iskolánkban az emocionálisan és morálisan is érzékeny ember öntudatra ébredése. Fontos, hogy senkit ne ítéljük el nemzeti és etnikai hovatartozása, vallása, anyagi háttere, tudása, vagy éppen annak hiánya miatt.

A gimnázium történelmét ugyanis sokféle ember írta; szegény, gazdag, polgári családbeli, ateista, keresztény, református, zsidó, roma és még sorolhatnám, de az egészben az a leglényegesebb, hogy tudás iránti szomjukkal mind hozzájárultak Alma Materünk életben tartásához és hírnevének terjesztéséhez. Ez a nemes gondolat már száz éve is elhangzott Barczán Endre igazgató szájából az első tanévnyitón:

„Nem szabad különbségnek lennie köztetek arra nézve, ki minő vagyonban növekedett s milyen a család, mely felnevelte. Hite, vallása senkit el nem választ, mert minden vallás a becsület vallása legyen, s az egy akol, egy pásztor egyetemes testvériséget jelentse.”

Az iskola az egyik hely, ahol megtanulhatunk olyan dolgokat, amelyeket addig nem tudtunk. Ebben a tanévben azonban szeretném, ha olyat is tanulnánk, ami nincs benne szó szerint a tankönyvekben, és ez a siker. Gondoljunk most valamennyien arra, hogy éreztük magunkat legutóbb, amikor sikerült megtennünk valamit, amit szerettünk volna. Nem tudom, hogy ti, kedves diákok, vagy Ti kedves felnőttek, mit éreztetek? Én azt tapasztaltam, hogy örültem, büszke voltam arra, amit megtettem, Talán nem is látta más csak én, de nem ez volt a fontos hanem az, hogy sikerül.


Gajdács Monika, igazgatónő